Ha néhány éve azt mondja nekem valaki, hogy én gasztro blogot fogok írni, akkor biztos kiröhögöm.
Tehát miért is kezdem el ezt?
Amikor jó pár éve szögre akasztottam a fényképezőm, hogy a karrieremre és – akkor még folyamatban lévő – tanulmányaimra fókuszáljak, egy csapásra eltűnt a kreativitás az életemből. Az sem segített, hogy a munkában a számok, az Excel táblák, makrók uralták a képernyőm nagy százalékát. Egyszerűen sok volt a munka, a fotózás és az egyetem egy időben, valamiről le kellett mondanom, a fényképező és az alkotás húzta a rövidebbet, és a főzés lett az a kreatív folyamat, amely betöltötte ezt az űrt.
Már akkor is nagyon szerettem a fűszereket és – ha nem is gyakori, de – látogatója voltam néhány “keleti fűszerboltnak”.
Enni szeretek, alkotni szeretek, ha megehetem, amit alkotok, akkor két legyet ütök egy csapásra.
Nem vagyok séf, sem szakács, sem fűszer-szakértő.
Egyre inkább azt vettem észre, hogy a Youtube-on megtekintett videóimban az értelmetlen agyradír videókat felváltották a különböző séfek, otthoni szakácsok (furán hangzik magyarul, home cook) csatornái, egyéb főzéssel kapcsolatos videók, és a különböző magyar és külföldi receptoldalon is rendszeres látogató lettem.
Természetesen ezáltal újabb és újabb recepteket próbáltam ki, így a fűszeres “polc” is bővült, folyamatosan.
Akkor derült ki számomra, hogy nagyon sok a fűszer a konyhában, mikor egy indiai barátom lefotózta a teljes kollekciót, és elküldte a feleségének, azzal az üzenettel, hogy ez még szerinte is durva mennyiség. Korábban is mondták ismerősök, hogy ők jóval kevesebb fűszerrel főznek. A különböző fajtákat alapul véve, körülbelül tizedannyit használnak elmondásuk alapján.
De még ez sem sarkallt arra, hogy én erről írjak.
Az áttörést az hozta meg, hogy vettem egy új fényképezőt, mert visszatérek a fotózáshoz. Mindig is szerettem nézegetni a szépen fotózott ételeket, de valahogy sosem jutottam el addig, hogy én is elkezdjem. A gépvásárlás mögé próbáltam érveket sorakoztatni, az egyik az lett, hogy akkor itt a lehetőség ételfotózásra.
Egy ideig agyaltam, hogy rendben, fotózom, amit főzök, de mi legyen a téma? Mit kezdjek a képekkel? Ehhez hasonló kérdések tömkelege után jutottam el addig a kérdésig, hogy mit szeretek a főzésben a legjobban?
Az alkotást és a fűszereket.
Az internetet böngészve láttam, hogy magyarul viszonylag kevés fűszer témájú blog van, így a képeket kiegészítve, írni is fogok a fűszerekről. Ahogy korábban is írtam, nem vagyok fűszer-szakértő (még), az írások előtt alaposan szeretném felkutatni az elérhető forrásokat, ezáltal én is növelem a tudásom, és számotokra is érdekesebb posztokat tudok gyártani.
A blog koncepcióját a következőképp gondoltam (erre számíthattok a blogon): fűszerek bemutatása, története, feldolgozása, használata, mi-mivel működik jól, adott fűszert használó/kiemelő receptek, random ételek (főleg közel-és távol-keleti). Vannak még plusz ötletek, de ezekhez még idő kell, így nem szeretném előre lelőni a poént.
Mi a célom a bloggal?
Elsősorban tanulás. A fűszerek szeretetének átadása. Elérni, hogy az emberek bátrabban használjanak fűszereket, és kikerüljenek a só-bors-paprika Bermuda-háromszögéből.
Végszóként: SpiceUP, fűszerre fel!
