Legalábbis sokáig ezt a címben szereplő mondatot mantráztam, mikor a főzésre gondoltam. Évekig emelt szinten tanultam kémiát, amiben ez volt a módi: valamit és valamit összeöntünk/meggyújtunk/melegítünk, és lesz belőle valami. Ezután bekerültem a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára, ahol a kémia – hatványozottan – folytatódott. A sokféle kémia óra után/mellett pár félév után elindultak a gyógyszertechnológia órák is, melyeken receptből kellett kenőcsöt, kúpot, oldatot, meg minden egyebet készíteni. (Nem most volt, nem is lettem gyógyszerész, így nem is baj, ha nem emlékszem mi is tartozik a “minden egyéb” kategóriába. 🙂 )
Ezzel a magabiztossággal álltam a főzéshez:
Adjatok egy receptet, abból tuti meg lehet csinálni mindent.
Hát nem. Míg a kémiában és gyógyszerészetben legtöbb esetben konkrét utasítást ad a recept vagy a feladat, egy konyhai recept sokszor feltételez előzetes tudást.
Ami nem volt.
Tudtam csinálni “füstös-szenes tükörtojást”, melyben a füst a konyhában, a szén pedig a tükörtojás alján tartózkodott, a teteje pedig többnyire nyers állapotban várta a végül be nem következő fogyasztást. A receptjét szerintem nem fogom megosztani, ki lehet találni… 🙂 Tizenpár éves lehetettem, mikor ezt a mutatványt végrehajtottam, akkor utána egy ideig nem voltam megtalálható a konyhában, maximum fogyasztóként.
Elkalandoztam. Tehát, rá kellett jönnöm, hogy nem elég, hogy az interneten fellelhető recepteket végigolvasom és próbálok valamit alkotni. Ahhoz, hogy ezekből lehessen főzni, fel kell szedni egy kis tudást, jobban dokumentált recepteket keresni, vagy videón nézni a műveleteket.
Végül az utóbbinál kötöttem ki. Követek jó néhány főzős csatornát Youtube-on (majd az Ajánló “rovatban” később írok róluk, hogy melyiket, és miért), illetve néha a TV is a főzős műsorokon áll meg, “véletlenül”. Számomra a videók voltak azok, melyek meg tudták tanítani az alapokat, így, ha már egy receptet olvasok, akkor végre tudom mi a julienne szeletelés vagy mi a különbség a rántás és a habarás között. (Az már más kérdés, hogy ezeket alig használom…)
Ugyan a videókon az illatok nem jönnek át, de legalább a színek és az állagok látszanak. Tehát van az embernek fogalma arról, hogy x perc után hogy kellene kinéznie az éppen készített húsnak/zöldségnek/szósznak.
Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy nézegesse a főzés témában elérhető magyar és külföldi videókat, mert rengeteget lehet belőlük tanulni, bővebben majd az ajánlóban! 🙂
