Sziasztok!
Engedjetek meg egy gyors bemutatkozást: a nevem Joe, amatőr szakács vagyok és az ízek szerelmese is, civilben pedig egy multicég pénzügyi elemzője.
Annyit gondolkoztam, hogy melyik főzés élményemet osszam meg Veletek, hogy végül félre is tettem a dilemmát, mert ami leginkább kikívánkozik, az a Chef Parade főzőkurzusa francia bisztrókonyha témában. Itt az elején szögezném le, hogy egyetlen alkalommal vettem részt ilyenen, nem fűz anyagi érdek a népszerűsítéséhez. SpiceUp incognito néven blogoló barátom és egyben kollégám lelkesedése ragadt rám, és egyébként is meg akartam lepni a menyasszonyomat valamilyen klassz születésnapi ajándékkal.
Csapjunk a lecsóba!
Mi is egy Chef parade főzőkurzus? Tanulási lehetőség? Információ dömping? Közös főzés? Szalonspicc? Ujj elvágás? Mindenből egy kicsi koncentráltan, tartalommal megtöltve.
A szerda esti időpontunkat kb. másfél hónappal korábban foglaltuk le a Hercegprímás utcai főzőstúdióba, mivel a honlapon meghirdetett alkalmak jó előre betelnek. Az ajtóban egy fiatal séf mosolyogva fogadott minket, gyors kabát-táska lepakolás után kaptunk egy-egy kötényt, majd mindenkit leültettek az asztalokhoz. Apropó mindenki: kis csoportos, 8-10 fős csapatban zajlott a munka. A séf bemutatkozott, megtudtuk, hogy hat évig dolgozott Franciaországban, ez idő alatt tanulta el az est folyamán átadott fortélyait, tapasztalatát. Ismertette a menetrendet: az előételt és főételeket együtt főzzük meg, a desszertet az időkorlát miatt már előre megsütötte nekünk.
Elkezdődött a közös tanulás. Bárcsak vittem volna laptopot, gépírásban jó vagyok de papíron ceruzával világ életemben utáltam jegyzetelni. Annyira töményen, következetesen, lényegretörően beszélt, rögtön arra gondoltam, hogy bárcsak a cégemnél is ilyen minőségű prezentációkat hallgathatnék… 10/10-et adtam neki magamban. Tartalmi szempontból a fővárosban élő, kulináris témák iránt érdeklődő főzni és sütni szerető embereket célozta meg praktikus és hétköznapi körülmények között is használható információmorzsákkal, amelyeket még a neten sem feltétlenül találhatunk meg. Hogy hol lehet a legjobb áron jó minőségű kecskesajtot vásárolni Pesten, miért nem dobják ki a meghámozott zöldségek héját a séfek, hány forintért érdemes bort venni, csak hogy egy pár példát említsek.
Ezután következett a főzés: a séf mutatta a konyhatechnikai műveleteket, mi pedig utánacsináltuk. Mindeközben folytatta az oktatást és bátorított mindenkit borfogyasztásra, ahogy az autónak is kell az üzemanyag a munkában lévő séf tanoncok sem szomjazhatnak ?. Bennünk meg fortyogott az adrenalin, izgultunk, hogy minden jól sikerül-e.. Előételnek sült libamájat készítettünk “körtehamburgerben”, ami egy félbevágott, libamájzsíron pirított körtét jelentett melyet még egy kis desszertborral is megpároltunk.
A főétel a címben is emlegetett Quiche Lorraine volt, aki nem ismeri annak annyit érdemes tudni róla, hogy egy tradícionális francia pite amit általában zöldséges tojásos töltelékkel készítenek. Az arányok, ízesítés és textúra variációi végtelenek, a készítés technikája volt az, amibe beleszerettem. Annyira megtetszett, hogy elkészítettem a barátaimnak, a családomnak, sőt, még a leendő apósomnak és anyósomnak is.
Verdikt?
Mindenképp ajánlani tudom a Chef Parade-es főzőkurzust Nektek, SpiceUposoknak, (nekünk is tervben van már a következő) ha rá tudtok szánni tizenpárezer forintot. Nem is feltétlenül a tudásért, sokkal inkább a teljes élményért, hátha titeket is megszáll egy új étel megfőzésének öröme! Hajrá!
