Akkor váltam gyakorlott ‘házi séffé’, amikor egy-egy receptkérés alkalmával bizonyos hozzávalók mértékegységét “érzéssel” mennyiségként adtam meg. Ezt a kevésbé tapasztalt konyhai felfedező ismerőseim olykor megdöbbenéssel fogadták. Pedig ezzel a kifejezéssel adtam oda számukra a recept ‘miben voltát’.
Felgyorsult világunkban patikamérlegen mérjük a hozzájárulásainkat -egyes projektekhez-, kiadásainkat, egészségünket, sikereinket, a receptek tekintetében pedig mely magyar háztartásban ne csücsülne egy, de legalább két digitális kismérleg a konyhában?
A kémialaborban a tökéletes űrtartalom kiszámolására szükség van, azonban a konyhában a modern normákkal ellentétben nincs helye a ‘grammosításnak’, amennyiben lélekkel főzésről beszélünk. Sok szomorú percet számolhatok össze a konyhámban, melyeket olyan recepteknek köszönhetek, amelyeket tökéletesen betartottam és az eredmény mégsem az elvárásnak megfelelően alakult. Szuper dolog az arányok szem előtt tartása, a recept fázisainak lekövetése, azonban a tökéletes végeredmény nem a precizitásodon fog múlni.
Amikor elfogy a receptben leírt liszt mennyiség, de a tésztám továbbra is ragad, kéri a lisztet tőlem, de nem figyelek oda, hiszen a receptben nem az van leírva. Ez az a pont, amikor kisiklik a sütővonat a cél előtt.
A lélek az, amit minden főzés alkalmával be kell invitálnunk a munkafolyamatba. Ez az a pont, amikor azt mondanám, ha együtt sütnénk/főznénk, hogy érzésre mérd ki vagy adagold a lisztet/vajat/sót stb. Ahogy bármely konyhai folyamatnak a nulladik lépése a rend és a tiszta munkafelület, úgy igazán lélekemelő fogást csak és kizárólag tiszta gondolatokkal övezett sütési/főzési folyamatokkal lehet elkészíteni. A tiszta gondolatok, az odafigyelés pedig vezetni fogja a kezed.
Magamon is sokszor figyeltem már meg, hogy érzelmileg telített napokon nem úgy sült el egy-egy receptem, pedig hányszor elkészítettem már. Alapos rákészülésekkor is lőttem már bakot és landolt a menthetetlen bodag a szemetesben. Máskor pedig egy fárasztó nap végén, pillanatok alatt olyan összetett fogást rittyentettem az asztalra, hogy az utolsó falat eltűnésekor eszméltem csak, hogy a receptet már megint nem írtam fel. Ezért javaslom, hogy a konyhában mindig tartsatok egy kis jegyzetfüzetet, mert érezni fogjátok, hogy mikor fog kisülni egy új családi receptörökség a kezeitek közül. Pláne a mostani helyzetben, amikor a konyhákat ismét sürgés-forgás és alkotóvágy lengi be. 🙂
