A megfelelő alapanyagok kiválasztásával sok csalódástól, sikertelenségtől kímélhetitek meg magatokat.
Kezdjük a liszttel.
A legtöbb kereskedelmi lánc lisztkínálatában sajnos nem találtam jószerével kenyérsütésre alkalmas terméket. Próbáltam a Gyermelyit, a Nagyi Titkát, Első Pesti Malmot, a Sparosat, de tapasztalatom szerint a vízfelvevő képességük és gluténminőségük nem üti meg a normálisabb kenyérreceptekben feltételezett szintet (kivétel ami erősíti a szabályt a Lidlis Castello). Ezt részben lehet orvosolni a kevesebb víz hozzáadásával, bár ezzel a kenyér eltarthatósági ideje is csökkenni fog némileg. Ez csak az én véleményem, ha valamelyikőtöknek van pozitív tapasztalata ezzel kapcsolatban, örömmel meghallgatnám. Bár kitartok amellet, hogy ha már az ember saját magának süt kenyeret, talán érdemes egyúttal a vegyszer- és adalékanyagmentességet is megcélozni.
Amit jó szívvel ajánlok:
Pásztói, Szabó, Garat malom lisztjei, Lipiliszt, Tüskeszentpéteri lisztek. Tapasztalni fogjátok, hogy ezekkel igazi élménnyé válik a sütés, mert a tésztának lesz tartása, jobban kontrollálhatók, kevésbé fog terülni a tészta. Ami fájó pont lehet, hogy kissé drágábbak mint a kereskedelmi társaik, ha csupán a kilóra vetített árakat nézzük. Ugyanakkor amennyiben azt hasonlítanánk össze, hogy adott pénzért mennyi fehérjét, vitamint és ásványi anyagot vásárolunk már nem így állna a dolog. Miért létezhet ekkor ár és minőségbeli különbség? Ez a videó néhány percben jól összefoglalja az okokat.
Az első néhány próbálkozásom során futottam bele abba a hibába, hogy egy haladó szintű receptet próbáltam „bolti” liszttel, amihez az előírt vízmennyiség jócskán több volt mint amit a tészta elbírt volna, így persze egy kissé szétfolyós, lapos cipó született. Nem örültem neki, hogy sok óra befektetett munka a lisztválasztáson csúszott el.
Ahol szert tehettek jó minőségű lisztekre: piacok, delikáteszek, online boltok (kedvencem a Kovászshop). Akár malmoktól közvetlenül is rendelhettek, kiváló példa a Garat Malom. Akit részletesebb lista érdekel, az a Szabó Malom honlapján talál további információt.
Folytassuk a kovásszal.
Kovászt nevelni jó móka, viszont ha ez a nagyjából 8-10 nap tántorít el valakit a kenyérsütéstől, szeretném ha tudná vannak gyorsított alternatív megoldások: egyes pékségekben lehet kérni kovászt, csak úgy ingyen (Budapesten az Arán pékségben kaptam én is, amit azóta is etetek), a DM-ben kapható szárított rozskovászt. Ha egy ideig szüneteltetni szeretnétek a kovászos kenyérsütést, abban az esetben magatok is meg tudjátok szárítani a kovászt, csupán meg kell etetni, és ha már aktív (legalább másfélszeresére nőtt a térfogata) akkor vékony rétegben szilikonos sütőpapírra kell kenni és egy-két nap alatt meg is szárad. A házi szárított kovász felélesztése 1-2 napot vesz igénybe, erről a későbbiekben tervezek még írni bővebben.
Nem csak kovásszal lehet jó kenyeret sütni, hanem élesztővel is, ám van egy titka, amiről talán még nem hallottatok: a maximális kelesztési idő és a minimális élesztőhányad elve. Nekem sokkoló élmény volt megtapasztalni elsőre, hogy mennyire jó pékárukat lehet sütni élesztővel, ha ezt az egy szabályt betartjuk. Ez még csak a kedvcsináló rész, a későbbiekben kifejtem hogyan is lehet ezt alkalmazni.
Egyéb alapanyagok, amiket néha a kenyértésztába szoktam tenni: magvak, aszalványok (pl. szárított paradicsom), olívaolaj, burgonyapehely, aludttej, joghurt vagy nagyon ritkán sikért (más néven glutén). Vannak akik reszelt almát is használnak, én nem vagyok nagy híve. Első próbálkozásokhoz a klasszikus, víz+liszt+kovász+só kombinációból álló kenyér sütését tudom ajánlani, ha ezt sikerül elsajátítani, akkor újabb és izgalmasabb kihívásokat jelenthetnek a speciálisabb tésztákkal való munka.
Most, hogy az alapanyagokat áttekintettük, a következő bejegyzésben az egyik kulcsfontosságú hozzávalóról, a kovászról fogok remélhetőleg számotokra is hasznos tippeket megosztani.
